Nőklub

Immár 42 éve összejárnak a sármelléki asszonyok a "Sötyébe", amire büszkék vagyunk. Most szeretnénk felvillantani röviden az elmúlt évek történetét. Hogyan alakult meg nőklubunk, mivel teltek, telnek a szerdai estéink...

Megalakulásunk története:
Valamikor 1965-ben Kőcs Károlyné (Katica) néhány asszonnyal összebeszélve alakított egy kis csoportot, akik elhatározták, hogy ősztől tavaszig hetente egy-egy estén összejönnek, elbeszélgetnek mindennapi gondjaikról, kézimunkáznak meg … aztán, amit a társaság akart. Jól érezték magukat, így együtt, hiszen összekötötte őket a közös sors, az együtt átélt fiatalság, szóval az emlékek. Nem kellett díszes meghívó, hosszas agitáció, ha jött az ősz összegyűltek, örültek egymás társaságának.

Az átalakulás időszaka:
A 70-es évek végén, amikor Katica néni beteg lett- én már a klubba jártam, „mint gyütt-ment”. Elhívatott a betegágyához és megkért, hogy folytassam azt, amit ő elkezdett. Az elvesztése mindenkiben nyomot hagyott. De különösen a régi klub tagjai nagyon kötődtek vezetőjükhöz. Annyira, - hogy megalakították a nyugdíjas klubot. Egészségi állapotuk miatt sajnos ez rövid ideig működött, pedig a két Gizi néni szívvel-lélekkel irányította.

A folytatás:
A csoportból megmaradtak csatlakoztak a Nőklubhoz, amelynek jelenlegi tagjai lassan a nyugdíjas korosztályhoz tartoznak. A vezetőváltás nem volt zökkenőmentes, majdnem új csoportot kellett alakítani. A hívó szó – a klubról kialakult pozitív vélemény új tagok csatlakozását tette lehetővé. Azóta is bővülünk, hiszen foglalkozásinak nyitottak, mindenkit szeretettel várunk. Amikor megemlékeztünk szeretteinkről mindenszentek napján, a rákövetkező szerdán meghívó nélkül találkozunk az ÁMK könyvtárában. Ilyenkor mindenkinek van bőven mondanivalója, az első találkozások késő estékbe nyúlnak. Az ötletek összegyűjtése után megterveztük a téli estéink programját.

A teljesség igénye nélkül megpróbálom felidézni a 25 év emlékezetesebb eseményeit. Sokat kézimunkáztunk. Megismertük hazánk népművészete közül a jelesebbeket. Varrtunk zalai, kalocsai, sióagárdi, matyó, motívumokkal díszített függönyöket, terítőket. Bata Marika tanítónő arra tanított bennünket, hogy mindig törekedjünk az eredeti, tiszta forrásból meríteni. Gyakran készítettünkmunkáinkból kiállítást egy-egy községi rendezvény színvonalát emelve. A legutóbb a négy évszak jegyében készült.. Az új kézműves munkás sem kerülték el figyelmünket. Szívesen agyagoztunk adventi koszorút, virágkaspót. Virágkötészetet kertésztől tanultunk és így sajátkészítésű asztaldísz emelte karácsonyunk fényét. Nagyapáink „hobbijai„ közül megtanultuk akosárvonást, de megszerettük az üvegfestést is. Horgoltunk karácsonyra csengőt, angyalkát a fára, húsvétra pillangót. Karcoltunk tojást – amit a népművészet mesterétől lestünk el. Nagy érdeklődéssel vasaltunk viaszképet, nejlonharisnyából különleges virágok kerültek ki a kezünk alól. Az új technikák legtöbbjét Rita lányom mutattat meg nekünk. Mindig törekedtünk arra, hogy figyeljünk egymásra. Ha szomorú volt megvigasztaltuk, betegségük idejét látogatásainkkal igyekeztünk enyhíteni fájdalmukat, ha elveszítette hozzátartozóját részvétünkkel vele voltunk. Ha boldog volt, megosztotta velünk. Szerettünk örömet szerezni egymásnak. Megköszönjük egymást. Névnapokat tartunk –virággal és verssel köszönjük az ünnepeteket. Tamásné Marika saját gyűjteményéből nevekre szóló költeményt ad elő. Vidám Mikulás esteket tartottunk és meghitten szoktuk ünnepelni a Karácsonyt. Köszöntjük az újévet, és megtartottuk az ünnepek sorában a Nőnapot. Ilyenkor az iskolás fiúk kedveskednek műsorral, az intézmény vezetője köszöntővel és virággal. A polgármester úr is támogatja és figyelemmel kíséri a csoport működését, és meglep bennünket virággal.

Estéinken szóba kerültek egészségi problémáink. Gyakran nyújtott segítséget egy-egy szakember bajaink orvoslásában.

Szívesen kirándultunk és most is tervezzük az országot megismerő útjainkat. Rövidebb túráink között a páhoki hegyre és Kolpingba látogattunk, voltunk Zalaváron. Hosszabb utakat is tettünk közösen. Jártunk Pannonhalmán, Komáromban – mindkét oldalon-, Szombathelyen, Jákon, Szegeden. Ezzel az utak még közelebb hoztak egymáshoz bennünket. Színvonalas találkozókat szerveztünk.

Volt nálunk megyei nőklub találkozó 400 fővel. Eljöttek hozzánk a keszthelyi, alsópáhoki, zalavári asszonyok. Az alsópáhokiakkal több alkalommal is ünnepeltünk az általuk szervezett rendezvényen még színpadra is léptünk, ami egybeesett az ÁMK 25. évfordulójával.

A falu rendezvényein, ha hívtak bennünket, részt vettünk. Igyekeztünk a hagyományokat ápolni, szívesen segítkeztünk a kemence építésében. Az ünnepélyes begyújtásnál megsütöttük az első rétest és cukorpereceket, amit a 3H vetélkedőn tálaltunk fel. Ott voltunk a nyugdíjas nap rendezvényén, süteménnyel kínáltuk a résztvevőket. Vigyázunk a meglévő értékeinkre. Gyűjtünk népviseleti ruhákat, a régieken „állagmegóvást” végzünk. Szeretnénk még összegyűjteni a meglévő falvédőket is. Népviseletet megörökítő babák öltöztetését elkezdtük, jó lenne méltó helyet találni ezeknek.

Nem kis büszkeséggel tölt el az, hogy olyan klubnak a vezetője lehettem, amivel kevés település dicsekedhet. (Talán még arra is lesz időnk, hogy megtudjuk, van-e hozzánk hasonló.). Milyen erő az, ami a csoportot működteti? Nehéz megválaszolni, mert ahány ember, annyi féle. Ki ki, más-más személyiség jegyek jellemeznek. Vele született temperamentum, letisztult bölcsesség, természetes humor. Van közöttünk akit halk magabiztosság, őszinte szókimondás, csendes segítőkészség, bíráló kritikusság. Ennyi féle és mégis tudnak együtt lenni. Mert függetlenül attól, hogy mások vagyunk, több esetben másként gondolkodunk, de szeretünk a faluban élni, és egymás társaságában lenni. Szerda estéink a béke szigete számunkra, ahová jó elmenni. Szeretnénk, ha a községünket is a közös gondolkodás vezetné és a béke szigete lenne.
(Ehhez merítsenek erőt a 43 éves nőklub életéből.)

Ferge Józsefné - Marika Néni